Mézeskalács (online közvetítés)

Kiderült, hogy Zoli szereti a mézeskalácsot és karácsonyra szeretne is enni. Mivel ma szabin vagyok, gondoltam nekiállok. Mindenhol azt olvastam, hogy fél napot, akár egy napot is pihentetni kell a tésztát. Mivel még sosem csináltam, gondoltam elsőre egy kis adagot készítek csak (legalábbis ez volt a terv). Több receptet is átolvastam a neten és abból állítottam össze egy nekem tetszőt.

Hozzávalók

15 dkg méz
10 dkg margarin
15 dkg porcukor
2 egész tojás
1 teáskanál szódabikarbóna
fél zacskó mézeskalács fűszerkeverék
0,5 kg liszt

Na most: az én mézem folyós volt, így én azt nem olvasztgattam. A margarint viszont igen, addig mikróztam míg jó folyós nem lett. Az összes hozzávalót egy nagy tálba öntöttem és elkezdtem gyúrni.

Gyúrom és gyúrom és nem történik semmi. Az egész morzsálódik és nem áll össze. Állok és bosszankodom, hogy már megint ez van, rosszak a receptek stb. Zolinak is mutatom, hogy nézze már meg, de aztán megvilágosodom: nem fél hanem 1 kg lisztet tettem bele. Pffff....ááááááááááá Még jó, hogy kis adagot akartam csinálni :D Szóval szórhattam bele mindenből még egy adagot, hogy az 1 kg liszthez való mennyiség belekerüljön. Na, ekkor viszont már összeállt és két szép buciban pihen is estig minimum.

Amúgy Zoli szerint akkora adag lett, hogy még a szomszédoknak is jut. Szóval, kedves rokonok, kollégák: jó lesz nem lesz jó, de mindenki kapni fog belőle.

Jövök még a végeredménnyel!

Eltelt vagy hat óra, beoltottak influenza ellen, felidegesítettek egy boltban, és már itt is vagyok.

Fogtam a bucikat, kisebb darabokra vágtam és újra átgyúrtam őket. Vegyük az egyiket és nyújtsuk ki kb. 3-4 mm vékonyra.

Fogjuk a szaggatókat és vágjuk ki a formákat. A kis cafrangokat, amik megmaradnak gyúrjuk újra össze, nyújtsuk ki, majd szaggassuk ki.

Sütőpapírral kibélelt tepsibe pakoljuk bele. Ennél akár kicsit szorosabban is tehetjük, mivel nem duzzadtak meg nagyon. 180 fokos sütőben kb. 10 percig sütöttem. Közben érdemes megnyomkodni, kóstolni, hogy jó-e már.

Ott egy béka.

Mikor szép színe van már, ki is vehetjük, és mehet be a következő adag. Ne ijedjünk meg, ahogy hűl megkeményedik az egész. Nekem azt mondták, hogy dobozba kell tenni, és vissza fog puhulni. Ez majd kiderül : )

A negyedik tepsinél úgy döntöttem, hogy elég volt. Fogtam a maradékot, kicsit kevesebb mint a felét az 1 kg-nak, és beraktam a fagyasztóba. Majd húsvétkor előszedem.

A díszítéshez 1 tojásfehérjét verjünk kemény habbá (én a tésztába került egyik tojásét tettem félre). Folyamatos verés mellett adjunk hozzá 20 dkg porcukrot, és addig verjük, amíg jó sűrű lesz.Akkor jó, ha alig akar lecsöppenni a keverőről. Mindenképpen porcukrot használjunk. Ha kristálycukrot teszünk bele a formázáskor a szemek el fogják tömíteni a zacskón a lyukat.

Tegyük a cukros tojáshabot egy zacskóba, majd vágjuk ki a sarkát. Iciri-piciri lyukat vágjunk csak, különben nem tudunk formázni.

Kezdjük el tetszés szerint díszíteni a sütiket. Enyhe nyomás a lyuk felett és jön is a cucc.

Pár merészebb karácsonyi forma:

És a klasszikus darabok:

Boldog karácsonyt és finom étkeket, kis méretű rosszullétet, jó fokhagymavadászatot mindenkinek!

Rakott-túrós zsömle

A rakott-túrós zsömle nagypapám nagy kedvence. Anyu mindig próbálkozik mást is sütni, de nagypapám kitart, mert ez a legfinomabb. (Amúgy tényleg baromi jó!) Múlt hétvégén otthon jártam, és persze éppen ez készült nagyapónak, így előkaptam a gépemet (mert a nélkül konyhába lassan már nem is megyek).

Hozzávalók


5-6 szendvics-vagy császárzsemle (ne felfújt, vizes zsemlét használjunk)
1 csomag túró
2 csomag vaníliás cukor
cukor (utólagos méréseim alapján 12-15 dkg cukor, édesszájúságtól függően)
5-6 tojás
mazsola
egy citrom héja
0,5 liter tej
margarin a tepsi kikenéséhez

Vastagon kenjünk ki egy nagyobb tepsit, tépdessük bele a zsömléket (apró darabokra) és szórjunk a tetejére mazsolát:

Reszeljük rá a citrom héját. Ügyeljünk rá, hogy a fehér részből ne kerüljön bele, mert attól keserű lesz az étel. Ha ezzel megvagyunk, morzsoljuk rá a túrót is a zsömlékre:

Fogjunk egy kanalat és keverjük össze a tepsiben a rétegeket.

Vegyünk annyi tojást, ahány zsemle került a tepsibe. Üssük fel őket egy edénybe és kézi habverővel dolgozzuk el (nem kell szétválasztani a tojásokat).

Adjunk hozzá a vaníliás cukrokat és kristálycukrot. Itt történt az, hogy anyukám mindenféle méricskélés nélkül belelódított cukrot az edénybe. Én hőbörögtem, hogy ez így nem jó, és ez mennyi volt, de pontos válasz már nem jött. Mivel én is el fogom készíteni a héten ezt az ételt, majd akkor pontosítok. Szóval, keverjük el a tojásokban a cukrot és öntsük fel a fél liter tejjel, majd így is alaposan keverjük el.

(Pontosítás: 12-15 dkg cukor kell kb. Amíg kikísérletezzük, hogy mennyi az annyi, addig fordítsuk meg a sorrendet: keverjük ki a cukrot a tejjel, és mikor már elég édes, adjuk hozzá a tojásokat.)

Fogjunk egy merőkanalat és a segítségével oszlassuk el a cukros tejet a tepsiben ügyelve arra, hogy mindenhova jusson belőle.

Szórjunk a tetejére kis darab margarinokat.

Ott egy darab margarin.

Forrós, előmelegített sütőben süssünk. Ha már kezd a teteje barnulni, vegyük vissza alacsony lángra, hogy kiszáradjanak a zsemlék. Én 220 fokon kezdtem sütni, majd kb. 15 perc után 150 fokra levettem és jó 40 percig szárítottam.

És most jöjjön a bosszú a hanyag cukorbeleöntésért: anyukám mindig panaszkodik, hogy a nála készült ételek fotóin mindig szerepel a leharcolt, de imádott NDK kenyérsütőnk. Hogy ne csak részletek legyenek róla, íme a sütő teljes valójában:

Bolognai

Zoli nagyon jó bolognait tud csinálni, szerintem ez a legjobb étel a repertoárjából. Ennyi dicséret legyen is elég, jöjjön a lényeg.

Hozzávalók

60 dkg darált marhahús (comb vagy lapocka)

1,5 fej vöröshagyma

2 konzerv paradicsom

1 közepes sárgarépa

1 zeller harmada kb.

2,5 dl jó minőségű, száraz vörösbor

3-5 gerezd fokhagyma

2 csipet cukor (ha nagyon savanyú lenne a paradicsom)

só, bors

oregánó, bazsalikom

reszelt sajt a tetejére

Pucoljuk meg a hagymákat és vágjuk fel. Nem kell nagyon apróra vágni, mivel jó három órát fog rotyogni, ennyi idő alatt pedig úgy is szétfő. Öntsünk rá olíva olajat, szórjunk rá két csipet sót, borsot.

Lassú tűzön (3-as fokozat kb.) pároljuk. 

A répát és a zellert pucoljunk meg és kis lyukú reszelőn reszeljük le. Amikor a hagyma már összeesett, átpuhult adjuk hozzá a reszelt répát és zellert, majd pároljuk tovább. Mehet bele az apróra vágott fokhagyma is.

Amikor a répa elkezd veszíteni a színéből adjuk hozzá a darált húst.

Vegyük kicsit feljebb a fokozatot és rotyogtassuk tovább. Amikor kifehéredik a hús üntsük fel a vörösborral. A vörösbornál figyeljünk a minőségre. Az alapszabály az, hogy ételbe csak olyan minőségű bort öntsünk, amit pohárból is meginnánk! Alacsony fokozaton rotyogtassuk kb. fél órát, majd adjuk hozzá a paradicsomkonzerveket. Ne paradicsomsűrítményt, hanem rendes paradicsom konzervet vegyünk. Mi egyszer próbáltuk az előre befűszerezettet, de nagyon nem volt jó, fura mellékíze lett tőle a bolognainak, így ezt nem javaslom.

A paradicsommal együtt adjuk hozzá a két csipet cukrot is (ha savanyú a paradicsom) a bolognai alaphoz.

Ez után fedő alatt kb. két órát takarékon főzzük tovább. A bolognait a végén ízesítsük az oregánóval és a bazsalikommal.

A tésztát aldente-re főzzük. Ez azt jelenti, hogy akkor szűrjük le a tésztát, mikor még nem teljesen főtt meg. Icipici hiányzik még hozzá, hogy teljesen puha legyen. Ez most nem a legjobb megfogalmazás, de a lényeg, hogy a bolognai szósz levét is beszívja a tészta, így ha teljesen megfőzzük és úgy issza be a paradicsomos levet, akkor az nem lesz finom. Vagyis a lényeg, hogy a bolognai szósztól puhuljon át teljesen a tészta.

Tálaláskor reszelt parmezánnal szórjuk meg (mondjuk mi trappistával szoktuk, de ezt mégsem ajánlhatom).

Csirke karaage

Vali már a blog indulása után nem sokkal elkezdett arról győzködni, hogy írjak egyszer én is egy posztot. Eleinte húzódoztam, de amióta kiderült, hogy már a vendégbloggerek tiszteletdíjára is adott a keret, nem kérettem magam sokáig.

Az én egyszerű, ámde a tapasztalatok szerint igen népszerű receptem a csirke karaage. A karaage tipikus japán kocsmai étel, arra találták ki, hogy egyrészt kiválóan csússzon rá a csapolt Kirin vagy Asahi, esetleg bármilyen más típusú sör, másrészt az alkoholt legendásan rosszul bíró japán hivatalnokok gyomrát kibélelve valahogy megmentse őket hazafelé menet a metróállomáson való látványos és színes rosszulléttől. Ennek megfelelően a karaage nem képzelhető el egy egészségközpontú diéta fő alkotóelemeként, viszont erőteljes ízeivel és könnyű és gyors elkészíthetőségével remek vendégváró- vagy partyétel.

Karaage rengeteg dologból készíthető, de messze a legismertebb és legnépszerűbb verziója a csirke karaage. Közös vonásuk, hogy szójaszósz, gyömbér és fokhagyma keverékébe pácolt, majd bundázott akármit bő olajban kisütünk, amivel el is mondtam a receptet a profik számára. A továbbiakban csak ezt fogom részletezni, remélem, hogy a blog szellemiségéhez méltó módon.

Az alapanyaglista a lehető legrövidebb, a tojásrántottáéval összemérhető nagyságrendű. A színrelépés sorrendjében szükségünk van hozzá csirkehúsra, gyömbérre, fokhagymára, szójaszószra és kukoricakeményítőre, valamint olajra a kisütéshez.

A csirkehús fajtájáról annyit szeretnék mondani, hogy mivel jóízű, kívül ropogós, belül pedig szaftos étel elkészítése a célunk, nem pedig egy rántott fűrészipari mellékterméké, ezért a csirkemell számomra elképzelhetetlen. Az ideális a csirke felsőcomb, és ha egyszerűbbé akarjuk tenni saját életünket, akkor filézettet veszünk. Aztán otthon gondosan kivagdossuk belőle a benne maradt csontszilánkokat és porcdarabokat – de legalább a nehezét már elvégezték helyettünk.

A fenti képen 70 dkg csirkecombfilé látható, ez mondjuk három embernek elég (vagy két éhesnek). Nem vacakoltam, elhasználtam hozzá az egy fej fokhagymát és a gyömbér kb. 4/5-ét, így lesz sörkorcsolyához méltóan tartalmas íze. A kukoricalisztből a képen látható mennyiség bő kétszeresére volt szükség, a szójaszósznak kb. a negyede fogyott csak el.

Kezdetnek felvágjuk a csirkét a szabvány 2-3 cm-szer 2-3 cm-es darabokra, és megpucoljuk a fokhagymát és a gyömbért.

Ha ezzel megvagyunk, a húst egy tálba tesszük, és kislyukú reszelőn ráreszeljük a gyömbért és a fokhagymát.

A fokhagyma persze maradék nélkül átmegy a reszelőn, de aki még nem reszelt gyömbért az ne lepődjön meg azon, hogy a kezében marad valami, ami leginkább a lefolyóból kiszedett hajcsomóra emlékeztet, csak gyömbérillatú és -színű. Nos, erre nincs szükségünk, kidobhatjuk. Ezek után szójaszószt öntünk a tálba – annyit, amennyi majdnem ellepi a húst –, és az egészet jól összeforgatjuk, hogy az alábbi bizarr külsőt kapjuk (a bizarr külső még a továbbiakban is megmarad, nem kell megijedni tőle, ha elkészült, sokkal konszolidáltabban fog kinézni).

Ha vendégeket várunk, idáig akár előző este is eljuthatunk, mivel most a hűtőbe tesszük az egészet legalább félórára, de ideális esetben legalább két órára, vagy akár egy egész éjszakára is. Miután kivettük, már csak kukoricakeményítőbe kell forgatnunk, és kisütnünk, de ne rohanjunk ennyire… A pácolt húsdarabkák kukoricakeményítővel való bevonását intézhetjük egyenként is, amennyiben rendelkezésünkre áll olcsó, képzetlen munkaerő feketén. Ha nem vagyunk ilyen szerencsések, akkor maradjunk a zacskós módszernél, amihez először is fogunk egy nejlonzacskót, amelyről, a mulatságos baleseteket elkerülendő, 100%-ig meg vagyunk győződve, hogy nem lyukas. Ebbe beledobáljuk a húst (a fel nem szívott páclét nem, csak a húsdarabokat), melléöntünk elég sok kukoricakeményítőt (kezdetben mondjuk a 70 dkg húshoz 1,5 dl-t, de ez valószínűleg nem lesz elég, majd kipótoljuk).

Összefogjuk a zacskó száját, és addig rázzuk, amíg be nem vonja a keményítő a húst. Valami ilyet kell kapnunk (mondtam, bizarr). A keményítő akár kicsivel több is lehet rajta.

És most már a célegyenesben vagyunk: eddigi munkánk eredményét bő, forró olajban kisütjük.

Arra vigyázzunk, hogy ha a fenti, zacskós módszert választottuk, valószínűleg az összes húsdarabka egyetlen tömbbe állt össze. Ezt semmiképpen nem szeretnénk egybe kisütni, tehát az olajba már szétszedve dobáljuk bele. Akkor jó, ha a bundája aranyszínű, ropogós, a belseje pedig átsült, de nem száradt ki. Ezt persze egy áldozat kihalászásával és félbevágásával tudjuk a legkönnyebben ellenőrizni.

A kisült húsokat érdemes nedvszívó papírra kiszedni (Szilvia!), hogy megszabaduljunk a fölösleges olajtól. Köretnek szerintem bármi megy hozzá, de a legjobb valamilyen saláta. Mi most japán krumplisalátával ettük. Aki szereti a csípőset, az mindenképpen próbálja meg Tabasco szósszal, vagy valami sűrűbb chipotle szósszal. A sört pedig semmiképpen ne felejtsük el! Jó étvágyat!

Házmester stangli vagy sörkorcsolya, kinek mi

A házmester stanglit nem is hívnám desszertnek. Tökéletes étel házibuliba vagy főétkezésnél egy leves után második fogásnak. A receptet még a Paprika TV-n futó Gasztropuccs műsorban láttam. Azóta már többször is készítettem, mindenki szeretni szokta.

Hozzávalók

35 dkg liszt
30 dkg főtt, tört krumpli
2,5 dkg élesztő
0,5 dl tej
1 teáskanál cukor
1 tojás
4 dkg sütőmargarin
só
köménymag

Töltelék

sajt
szalonna
stb.

A krumplit kockázzuk fel és sós vízben tegyük fel főni. Amikor már puha, szűrjük le, törjük össze, mintha krumplipürét készítenénk. Tegyük félre és várjuk meg míg kihűl annyira, hogy nem égeti a kezünket. Amíg hűl a krumpli, langyosítsuk fel a tejet, tegyük bele a cukrot és apró darabokban szórjuk a tetejére az élesztőt. Akkor jó, ha hab képződik a tej tetején. Használhatunk instant porélesztőt is, azzal is tökéletesen működik.

A krumplit, a lisztet, a tojást, a sót (két-három csipet) a margarint és az élesztős tejet gyúrjuk össze. Kóstoljuk meg a tésztát, hogy elég sós-e.

Tegyük félre pihenni, kelni a tésztát. A műsorban csak negyed órát vártak, de hagyhatjuk ennél tovább is pihenni, egy órát is akár. Én idő hiányában van, hogy csak negyed órát várok, de akkor is finom szokott lenni az eredmény.

Ha túl vagyunk a pihentetésen, vágjuk ketté a tésztát, gyúrjuk át és lisztezett felületen nyújtsuk ki kör alakúra. Szép vékonyra, mert aztán fel lesz tekerve és úgy is több réteg tészta fog alkotni egy kiflit.

Vágjuk fel cikkekre, mintha pizzát szeletelnénk:

Most jöhet a töltelék: ez tk. szabadon választott. A házmester stangliban  az a jó, hogy bármit tehetünk bele, ami sós. Bátran kísérletezzünk! Szalonnát, szeletelt bacon szalonnát, trappista vagy camambert szeleteket is pakolhatunk bele. Nálunk most csak sajt volt itthon, így elég egyszerű dolgom volt.

Helyezzük a szeletre a tölteléket, és tekerjük fel.

Csináljuk ezt meg az összes szelettel, tegyük tepsibe a kifliket és kenjük meg a tetejét egy tojás sárgájával. Ha szeretjük a köményt, szórjunk a tetejére azt is.

Melegítsük elő a sütőt 200 fokra. Kb. 20 percig süssük, majd fogyaszthatjuk is.

Tejfölös csirkepaprikás

Múlt hétvégén annyira belejöttem a főzésbe, hogy a csirkepaprikást is bevállaltam, és ez is jó lett! Úgy tűnik elkaptam a fonalat : ) Azért azt is be kell vallanom, hogy Zoli jobban szereti ha zsírral készül, meg van benne szalonna is stb. Én viszont jobban szeretem, ha nem ennyire tömény egy étel. Épp beteg, (vagyis az én főztömet kellene ennie), ennek ellenére mégis boldogan fogadta felvetésemet, hogy csináljunk két adagot, mindenki az ízlése szerint. Neki is állt a sajátjának, szóval úgy tűnik, hogy a gyógyulás útjára lépett. Tegnap még vígan ette a főztömet....

Hozzávalók (3 adag)


60 dkg csirkecomb (csontozott vagy csont nélküli) az enyém pulykából készült, így osztoztunk meg.
1 fej vöröshagyma
só
bors
egész kömény
2 gerezd fokhagyma
3 teáskanál pirospaprika
fél doboz kis tejföl
2 csapott teáskanál liszt

(negyed marhahúsleves vagy pörköltleveskocka, aki nem szereti, kihagyhatja)

ha szezonja van, akkor paprika, paradicsom is mehet bele

A hagymát vágjuk fel apróra, öntsünk rá olajat, szórjuk meg két csipet sóval és kevés őrölt borssal. Lassú tűzön, fedő alatt főzzük puhára.

Mossuk meg, majd kockázzuk fel a húst.

Ha a hagyma szép üveges, puha már, tegyük rá a húst és forgassuk meg benne. Többször forgassuk át, hogy kifehéredjen a külseje. Ez után szórjuk rá a pirospaprikát, három csipet köményt és az apróra vágott fokhagymát.

Adjunk hozzá annyi vizet, hogy majdnem ellepje, ennyire (utólagosan módosítom arra, hogy mehet ennél több víz is, lepje csak el, hogy legyen sok levele a végén):

Ha használunk leveskockát az is mehet bele most. Fedő alatt addig főzzük, amíg puha nem lesz.

Közben készítsük el a habarást: keverjük ki a tejfölt magában. Ha már sima, adjuk hozzá a két teáskanál lisztet és keverjük addig, amíg csomómentes nem lesz.

Amikor a hús már puha, merjünk át a levéből a habarásba, keverjük el ezzel is csomómentesre, majd adjuk hozzá a pörkölthöz. Főzzük össze pár percig, és készen is vagyunk.

A tejfölös csirkepaprikáshoz a tökéletesen passzoló köret a nokedli, de főzhetünk mellé szarvacskatésztát is.